Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

Turgot, a mentora a le mouton enragé,{^18 } vagyis a „veszett
bárány” nevet.
Condorcet politikai erénye a szenvedélyes, soha meg nem
ingó hit volt az értelemben – kivált a matematikában – mint az
emberi dolgok szervező elvében. Az értelemhez való hűség
megszokott dolog volt a felvilágosodás gondolkodóinak
körében, de ő közülük is kitűnt azzal, hogy meggyőződése
szerint a társadalmi és erkölcsi világot egyenletekkel és
képletekkel lehet elemezni. Ő volt az első társadalomtudós e szó
mai értelmében. (Condorcet „társadalmi matematikáról”
beszélt.) Az arisztokratának született Condorcet hamar arra a
belátásra jutott, hogy a gondolkodás törvényeinek felette kell
állniuk a királyok szeszélyének. Egyetértett Rousseau-nak azzal
az állításával, hogy az emberek „közakaratának” kell
uralkodnia a kormányzásban, de abban már eltért tőle, hogy
nem volt hajlandó ezt magától értetődő alapelvként elfogadni.
Az ő szemében a többség uralma matematikai megalapozásra
szorult, és a valószínűség elméletében talált rá erre az alapra.
1785-ben megjelent értekezésében, az Essai sur l’application
de l’analyse à la probabilité des décisions rendues à la pluralité
des voix-ban (Értekezés az analízis alkalmazásáról a többségi
határozatok valószerűségének vizsgálatában) fejtette ki ez
irányú elméletét. Egy egyszerű változat: képzeljük el, hogy egy
héttagú esküdtszéknek dűlőre kell jutnia egy vádlott bűnössége
felől. Négyen azt mondják, hogy bűnös, hárman azt, hogy
ártatlan. Tegyük fel, hogy ezek a polgárok 51%-os eséllyel