van megkérdezni egy közösséget, vélte Condorcet, ha csak egy
ismeretlenekből és képzetlenekből álló közösségét is, akkor az ő
közösségi véleményüket a magunké fölé kell helyeznünk.
A minden részletet felölelő felfogás kedveltté tette
Condorcet-t a tudományos hajlamú, Thomas Jeffersonhoz
hasonló amerikai államférfiak körében (Jeffersont és
Condorcet-t is erősen érdekelte a mértékegységek
szabványosítása). John Adams viszont nem vette hasznát
Condorcet-nek; Condorcet könyveinek margójára azt írta, hogy
szerzőjük „kuruzsló”, „matematikai sarlatán”.{^20 }
Reménytelenül vad tekintetű teoretikusnak látta őt, olyan
embernek, akinek a gondolatai sohasem működnének a
gyakorlatban, és csak rossz hatással van a hasonló hajlamú
Jeffersonra. Való igaz, Condorcet matematika ihlette girondista
alkotmányát sohasem fogadták el sem Franciaországban, sem
sehol másutt. Másfelől Condorcet javára szól, hogy rendes
szokása, a gondolataiból levonható logikai következtetések
végigvitele arra vezette, amit szinte csak egymaga vallott
kortársai közül: hogy az emberi jogok sokat vitatott nyilatkozata
a nőkre is érvényes.
1770-ben a huszonhét éves Condorcet és matematikai
mentora, Jean le Rond d’Alembert, az Enciklopédia egyik
társszerkesztője hosszas látogatást tett Voltaire ferney-i
házában, a svájci határ mellett.{^21 } Condorcet hamar a kedvence
lett a matematikakedvelő Voltaire-nek, aki már a hetvenes
éveiben járt, s megfogyatkozott az egészsége; az ígéretes