Constance Reid a maga Hilbert-életrajzában így idézi fel,miről beszélhettek a születésnapi fogadáson:{^21 }
- Miről tart előadást ebben a szemeszterben? – kérdezte Hilbert.
- Már egyáltalán nem tartok előadást – emlékeztette finoman Blumenthal.
- Hogy érti azt, hogy nem tart előadást?
- Nem szabad többé előadást tartanom.
- De hát ez teljes képtelenség! Ilyet nem lehet tenni. Senkinek sincs joga
elbocsátani egy professzort, hacsak az nem vádolható bűn elkövetésével.
Miért nem fordul bírósághoz?
Az emberi szellem fejlődése
Condorcet is szilárdan ragaszkodott a politikában a maga
formalista elveihez, még ha azok nem illettek is össze a
valósággal. A Condorcet-körök létezése arra utalt, hogy az ő
sarkalatos, a látszat szerint kétségbevonhatatlan axiómája – ha
a többség inkább A-t akarja, s nem B-t, akkor B nem lehet
győztes – mind ellentmondásossá teszi a rá alapuló választási
rendszereket. Condorcet életének utolsó évtizedében jórészt a
ciklusok problémájával küzdött: egyre bonyolultabb választási
rendszereket dolgozott ki, hogy elkerülhetővé tegye velük a
kollektív következetlenség problémáját. De soha nem járt
sikerrel. 1785 -ben, eléggé kétségbeesetten ezt írta: „Általában
nem kerülhetjük el az ilyen, félreérthetőnek mondható fajtájú
döntések megjelenését, hacsak nem követelünk meg nagy
többséget, vagy nem csak a kellően felvilágosult embereket
hagyjuk szavazni. [...] Ha nem találunk kellőképpen