megszünteti a királyság hibáit, a nemi előítéleteket, az éhezést
és az öregséget. Egy jellegzetes részlet belőle:
Végül, szükségszerű-e, hogy az emberiség egyre nemesedjék részben a
tudományokban és az iparban, és ennek logikus következményeképpen az
egyes ember jóléte és a köz felvirágoztatása terén tett új felfedezések révén,
részben a magatartás normáinak és a mindennapi erkölcs fejlődésének
segítségével, részben pedig az értelmi, erkölcsi és testi képességek
tökéletesedésének köszönhetően, ami vagy az emberi képességek hatásfokát
növelő és felhasználásukat irányító fejlődésnek a következménye, vagy
magának a természet adta emberi szervezetnek a fejlődéséből származik?{^23 }Ma a Vázlatot inkább csak közvetve ismerjük. Ez késztette
írásra Thomas Malthust – ő Condorcet jóslatait valószínűtlenül
derűsnek látta, s emiatt utóbb híresebbé vált írásában sötétebb
képet festett az emberiség jövőjéről.
Nem sokkal a fenti sorok leírása után, 1794 márciusában
(avagy az észszerűsített forradalmi naptár szerinti 2. év
Germinal havában) Condorcet-t elfogták és letartóztatták. Két
nappal később holtan találták – némelyek öngyilkosságról
beszéltek, mások gyilkosságról.
Ahogyan Hilbert matematikai stílusa fennmaradt az után is,
hogy Gödel lerombolta formális programját, Condorcet
politikafelfogása is túlélte alkotójának vesztét. Már nem
hiszünk abban, hogy akadna az ő axiómájának eleget tevő
választási rendszer. De elkötelezettjei vagyunk mélyebb
meggyőződésének: annak, hogy egy kvantitatív „társadalmi
matematikának” – azt most „társadalomtudománynak”
nevezzük – szerepe kell hogy legyen a kormányzás helyes