csak vállvonogatással és mellébeszéléssel: Nos, biztos, hogy ez
lehetséges, másfelől meg az az igazság, hogy éppenséggel...
Az ilyen ember – aki akadékoskodik, mindennek a fonákját
nézi, ötöl-hatol – nem a tettek embere. Ha valaki rossz színben
akarja őt feltüntetni, akkor rendszerint Theodore Roosevelt
„Polgárnak lenni egy köztársaságban” címmel tartott
beszédéből idéz: azt Roosevelt 1910-ben Párizsban mondta, nem
sokkal elnöki időszaka után:
Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra
megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki
cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca
porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra
téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki
valóban törekszik megtenni azt, amit tenni kell, aki tud igazán lelkesedni és
odaadó lenni, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül
megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül
mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a
bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem
vereséget.[^190 ]A beszédnek ezt a részét szokás idézni, holott az egész
hallatlanul érdekes; hosszabb és lényegesebb, mint bármi,
amivel az Egyesült Államok mai elnökei szolgálhatnának. Akad
benne olyan kérdés is, amelyet itt a könyvben máshol már
megtárgyaltunk: Roosevelt ott a pénz egyre kisebb hasznáról
beszél –
Az igazság az, hogy ha már van valamekkora kézzelfogható anyagi siker vagy
jutalom, akkor egyre kevésbé lesz fontos azt tovább növelni az életben