konzervatív és royalista volt, de a matematikában büszke
forradalmár és az akadémiai tekintély réme. Amint megértette,
hogyan kell a dolgokat a veszélyes infinitezimálisok nélkül
kezelni, egyoldalúan átírta az École Polytechnique-ben a
tanmenetet az új elképzeléseknek megfelelően. Ez mindenkit
felbőszített körülötte: a megtévesztett hallgatókat, akik egy
elsőéves kalkulusra iratkoztak be, nem egy pengeéles
matematikai szemináriumra; kollégáit, akik úgy érezték, hogy az
École-beli mérnökhallgatóknak nincs szükségük a Cauchy-szintű
precizitásra; és a vezetőséget, akiknek az eredeti kurzusanyag
betartására vonatkozó felszólításait Cauchy tökéletesen ignorálta.
Az École felülről egy új tanmenetet írt elő, amely a kalkulusban a
hagyományos infinitezimális megközelítést hangsúlyozta, és
jegyzeteléssel megbízva embereket ültetett be Cauchy osztályába,
hogy ellenőrizzék, Cauchy igazodik-e az előíráshoz. Cauchy nem
igazodott. Őt nem foglalkoztatták a mérnökök igényei. Az igazság
érdekelte.{^6 }
Pedagógiai szempontból nehéz védeni Cauchy hozzáállását.
De én mindenképpen az ő pártján vagyok. A matematikában az
egyik legfőbb élvezet az a felülmúlhatatlan érzés, hogy valamit
igazán jól megértettél, egészen a legmélyéig; ezt az érzést a
szellemi élet semelyik másik területén sem tapasztaltam. És ha
egyszer tudod, hogyan kell valamit jól csinálni, akkor nagyon
nehéz másként, sőt ha makacs vagy, akkor teljességgel lehetetlen
meggyőzni önmagad, hogy a rossz irányt kövesd.