szemlélték. Születésem előtt a fiúk hosszú hajat növesztettek, és
ekkor sokan úgy gondolták, hogy ettől a kommunisták legyőznek
majd minket. Amikor kissrác voltam, túl sokat játékgépeztünk, s
ekkor azt hallottam, hogy emiatt alul fogunk maradni a
szorgalmas japánokkal vívott versenyben. Mostanában túl sokat
járunk gyorsétterembe, emiatt majd mindannyian legyengülve,
mozgásképtelen állapotban fogunk meghalni, elhasznált
papírtányérok között, az ágyba töppedve, amelyből már rég nem
tudunk kikászálódni. A cikk ezt az aggodalmat igazolta,
tudományos tényként tárta elénk.
A jó hírem az, hogy nem leszünk mindannyian túlsúlyosak
2048-ban.{^4 } Miért? Azért, mert nem minden görbe egyenes.
Ahogy nemrég Newtontól megtanultuk, minden görbe jól
közelíthető egyenessel. Ez az elv az alapja a lineáris regresszió
nevű statisztikai módszernek, amivel a társadalomtudományok
úgy operálnak, mint mi a csavarhúzóval az otthoni kisebb
javításoknál. Akármi is a feladat, ezt az egyetlen eszközt szoktuk
használni. Amikor azt olvassuk az újságban, hogy a több
unokatestvérrel bíró emberek boldogabbak, vagy a több Burger
Kinggel rendelkező országoknak lazábbak az erkölcsei, vagy ha
feleannyi B 3 -vitamint veszel be, akkor megduplázódik a
lábgombásodás veszélye, vagy minden 10 000 dollárnyi
jövedelemtöbbleted 3%-kal növeli a republikánusokra való
szavazási hajlandóságodat,[^30 ] nos, ezek mind a lineáris
regresszió termékei.
Ez a következőképpen működik. Két dolgot kell
összekapcsolni; mondjuk az egyetemi tandíjat és az intézménybe