Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

favorizálják, a másik oldal képviselői viszont úgy gondolják, hogy
a matematika tanítása a jelentések megtanulásáról, a
gondolkodásmódok kifejlesztéséről, az irányított felfedezésről és
a közelítésről szóljon. Az első változatot időnként
hagyományosnak, a másodikat reformnak hívják, noha a nem
hagyományosnak titulált felfedeztető módszer is több évtizede
jelen van, azt pedig, hogy egy „reform” valóban reformnak
tekinthető-e, a konkrét tartalom dönti el. Heves viták zajlanak.
Matematikusok vacsoraasztalánál teljesen rendben van, ha
valaki politikai vagy vallási témát hoz fel, de ha a matematikai
nevelésről kezd beszélni, ez végül valószínűleg viharos
tradicionalista kontra reformista szócsatához és vad
sértődésekhez vezet.
Magamat nem sorolom be egyik táborba sem. Nem tudok
azonosulni azokkal a reformistákkal, akik szerint nem kell
megtanulni a szorzótáblát. Egy komolyan gondolkodtató
matematikai tevékenység közben előfordulhat, hogy a 6-ot össze
kell szorozni a 8-cal, és ha minden ilyen alkalommal a
kalkulátorod után kell nyúlnod, akkor soha nem tudsz eljutni
ahhoz a szellemi folyamathoz, amit az adott feladat igényel. Nem
lehet úgy szonettet írni, ha közben minden szó helyesírásának
utána kell nézni.
Egyes reformisták egészen odáig mennek, hogy a klasszikus
algoritmusokat (például „két többjegyű számot úgy kell
összeadni, hogy egymás alá írjuk őket, és figyelünk az átvitelre”)
teljesen száműznék az osztályteremből, nehogy ezzel