megzavarják a tanulókat a matematikai objektumok
tulajdonságainak önálló felfedezésében.[^33 ]
Ez számomra szörnyű ötletnek tűnik: ezek az algoritmusok
hasznos segédeszközök, amelyeket elődeink nehéz munkával
hoztak létre, és nem látok semmi okot arra, miért kellene nekünk
mindent elölről kezdenünk.
Másfelől úgy gondolom, a mai világban egyes algoritmusokat
már nyugodtan kidobhatunk. Nem kell a tanulókat
megtanítanunk arra, hogyan vonjanak négyzetgyököt írásban
vagy fejben (bár ez utóbbi készség a hosszú személyes
tapasztalatom alapján remek mutatvány egy eléggé kockafejű
társaságban). A kalkulátorok is hasznos eszközök, amelyek
létrejöttén sok ember keményen dolgozott – használjuk mi is
őket, ha a helyzet megkívánja! Nem érdekel, hogy a diákjaim el
tudják-e osztani a 430-at 12-vel – fontosnak tartom viszont, hogy
a számérzékük elég fejlett legyen ahhoz, hogy fejben
megbecsüljék, az eredmény kicsit több, mint 35.
Az algoritmusok és a precíz számolások túlhangsúlyozásában
az a veszélyes, hogy az algoritmusokat és precíz számításokat
könnyű előírni. Ha úgy képzeljük, hogy a matematika a „jó válasz
megadásából áll” és semmi többől, és ezt a képességet teszteljük,
akkor azt kockáztatjuk, hogy a diákjaink nagyon jó teszteket
fognak írni, de fogalmuk sem lesz a matematikáról. Ez kielégítő
lehet azok számára, akiknek elsődleges és egyetlen célja, hogy
minél jobb teszteredményeket produkáljanak, én azonban nem
tudom elfogadni.