Lazarus Morell, a
szörnyűséges
megváltó
A távoli ok
1517-ben Bartolomé de las Casas atya szíve megesett az indiánokon, akiket
felőrölt az Antillák aranybányáinak munkapokla, s azt javasolta V. Károly
császárnak, hozzanak négereket, hogy azokat őrölje fel az Antillák
aranybányáinak munkapokla. Az emberbarát e különös ötletének végtelenül
sokat köszönhetünk: Handy bluesait, az uruguayi ügyvéd festő, Don Pedro
Figari párizsi sikerét, az ugyancsak uruguayi Don Vicente Rossi fanyar
prózáját, Abraham Lincoln mitológiai nagyságát, a függetlenségi háború
ötszázezer halottját, a katonai nyugdíjakra költött háromezer-
háromszázmilliót, a képzeletbeli Falucho szobrát, a lincselés szó felvételét
az Akadémiai szótár tizenharmadik kiadásába, az Halleluja című lehengerlő
filmet, a heves szuronyrohamot, amelyet Soler intézett a Mulattok és
négerek élén a Cerritón, Izé kisasszony báját, a négert, akit Martín Fierro
gyilkolt meg, az El Manisero című siralmas rumbát, Toussaint Louverture
vakmerő és bebörtönzött napóleonságát, a keresztet és kígyót Haitiban, a
papaloi késének áldozatul esett kecskék vérét, az habanerát, a tangó
szülőanyját s a kandomblét.