Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

elme volt, mint az eretnek, csak ortodox szemléletű, vakmerő feltevést
kockáztatott meg. E szerint a szerencsés felfogás szerint csak egyetlen alany
van, ezt az oszthatatlan alanyt a mindenség minden egyes lénye alkotja, s
ezek az istenség szervei és álarcai. X nem más, mint Y, és nem más, mint Z.
Z azért talál három garast, mert emlékszik rá, hogy X elvesztette őket; X
azért talál kettőt az előszobában, mert emlékszik rá, hogy a többi
megkerült... A tizenegyedik kötetből kiderül, hogy ez az idealista
panteizmus három nyomós oknak köszönheti teljes győzelmét. Először is:
elutasítja a szolipszizmust; másodszor: lehetővé teszi a tudományok
lélektani alapjának megőrzését; harmadszor pedig: lehetővé teszi az istenek
tiszteletének fennmaradását. Schopenhauer (a szenvedélyes és tisztafejű
Schopenhauer) valami hasonló tant körvonalaz a Parerga és paralipomena
első kötetében.
A tlöni geometria két, némileg különböző tudományt foglal magába: a
vizuális és a taktilis geometriát. Az utóbbi a mi geometriánknak felel meg:
ők alárendelik az előbbinek. A vizuális geometriának nem a pont, hanem a
felület az alapja. Ez a geometria nem ismeri a párhuzamosokat, és
kimondja, hogy a helyét változtató ember azokat a formákat is módosítja,
amelyek körülveszik. Számtanuk a határozatlan számok fogalmára alapul.
Hangsúlyozzák a „nagyobb” és a „kisebb” fogalmának fontosságát; ezeket a
mi matematikusaink ›, illetve ‹ jellel jelölik. Azt tartják, hogy a számolás
művelete szükségképpen módosítja a mennyiségeket, és határozatlanból
határozottá változtatja őket. Ha több egyén ugyanazt a mennyiséget
számlálja, és azonos eredményre jut, az a pszichológusok szerint csak az
eszmetársítást vagy a helyes emlékezetgyakorlatot példázza. Tudjuk, hogy
Tlönben egy és örök a megismerés alanya.