Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

után nem került elő más hrön, csak egy rozsdás kerék, az is a kísérlet utáni
időből származott. Titokban tartották a dolgot, azután négy iskolában ismét
próbálkoztak. Háromban majdnem teljes kudarcot vallottak; a negyedikben
(amelynek az igazgatója történetesen meghalt az első ásatások alatt) egy
arany álarcot ástak ki – vagy állítottak elő – a tanulók, továbbá egy ősrégi
kardot, két-három agyagamforát és egy király rozsdás és csonka
mellszobrát, akinek mellén még nem sikerült megfejteni a feliratot. Így fény
derült rá, hogy alaptalan azoknak a tanúsága, akik tudni véltek a kutatás
kísérleti jellegéről... A tömeges kutatások ellentmondásos tárgyakat
eredményeznek; most az egyéni és szinte rögtönzött munkálatok a
népszerűbbek. A hrönök módszeres kidolgozása (mondja a tizenegyedik
kötet) bámulatos szolgálatokat tett a régészeknek. Lehetővé tette, hogy
vallatóra fogják, sőt módosítsák a múltat, amely most éppoly képlékeny és
éppoly engedelmes, mint a jövő. Furcsa dolog: a másod- és harmadfokú
hrönök – egy másik hrönből származó hrönir, egy hrön hrönjéből származó
hrönir – túlzásba viszik az eredeti torzulásait; az ötödfokúak majdnem
egyformák; a kilencedfokúak megtévesztésig hasonlítanak a
másodfokúakhoz; a tizenegyedfokúakra olyan tiszta vonalak jellemzők,
amelyek az eredetin sem fedezhetők fel. Szakaszosan ismétlődő folyamat: a
tizenkettedfokú hrön már a hanyatlás első jeleit mutatja. Néha minden
hrönnél tisztább és különösebb az ur: valami, amit a sugalmazás hoz létre,
valami remény teremtette tárgy. Fényes példája az említett nagy arany álarc.
Tlönben megkettőződnek a dolgok; de elmosódásra is hajlamosak, és
elvesztik részleteiket, ha az ember megfeledkezik ezekről a részletekről. Az
a küszöb a klasszikus példa rá, amely mindaddig megvolt, amíg egy koldus
föl-fölkereste, de amikor az meghalt, a küszöböt se látta többé senki. Néha
egy-egy madár, egy ló megmentette egy körszínház romjait.