az óriási gondolatot egy másikkal párosítja, amely nihilizmusából fakad:
hogy tartsák titokban a roppant vállalkozást. Akkoriban az Encyclopaedia
Britannica húsz kötete járta; Buckley azt javasolja, hogy állítsák össze a
képzeletbeli bolygó módszeres lexikonát. Rájuk bízza a bolygó aranytermő
hegyláncait, hajózható folyóit, bika és bölény taposta prérijeit, négereit,
bordélyait és dollárjait, egy feltétellel: „A mű nem alkuszik azzal a
szélhámossal, Jézus Krisztussal.” Buckley nem hisz Istenben, de meg akarja
mutatni annak a nem létező Istennek, hogy halandó emberek is képesek
világot teremteni. 1828-ban megmérgezik Buckley-t Baton Rouge-ban;
1914-ben a társaság szétküldi munkatársainak (háromszázan vannak) Tlön
első lexikonának utolsó kötetét. Zártkörű kiadvány; negyven kötetével ez a
legnagyobb arányú mű, amit valaha is írt az ember, de ez is csak alapja lesz
egy még aprólékosabb munkának, amelyet már nem is angolul, hanem Tlön
valamelyik nyelvén fognak létrehozni. Egy képzeletbeli világnak ezt az
áttekintő képét úgy hívják ideiglenesen, hogy Orbis Tertius, és Herbert
Ashe volt az egyik szerény teremtője, nem tudom, milyen minőségben, mint
Gunnar Erfjord megbízottja vagy mint a társaság tagja. Talán inkább ez
utóbbi, mert kapott egy példányt a tizenegyedik kötetből. Hát a többi? 1942
körül felgyorsultak az események. Különös világossággal emlékszem az
egyik elsőre, és azt hiszem, megéreztem benne az előjelet. Egy Laprida
utcai lakásban történt, egy nyugatra néző, világos, magas erkély ajtajában.
Faucigny-Lucinge hercegnő megkapta az ezüst evőkészletét Poitiers-ből.
Finom, mozdulatlan dolgok kerültek elő egy külföldi bélyegekkel telerakott
doboz tágas mélyéből: kemény címerállatokkal díszített utrechti és párizsi
ezüstnemű, egy szamovár. Köztük – egy alvó madár észrevehető, gyönge
remegésével – ott rezgett rejtelmesen egy iránytű. A hercegnő nem ismerte.
A kék tű a mágneses észak felé igyekezett; homorú fémdoboza volt; az
[ 8 ]