tartózkodást, s a Luxe folyóiratban közzétett nyílt levelében hasonlóképpen
beleegyezését adja. Ezek a meghatalmazások, gondolom, elégségesek.
Mondottam, hogy Ménard látható életművét könnyű elsorolni.
Gondosan átvizsgálva magánirattárát, megállapítottam, hogy a következő
darabokból áll:
a) Egy szimbolista szonett, amely kétszer is megjelent (eltérésekkel) a
La Conque című folyóiratban (az 1899. márciusi és októberi számban).
b) Monográfia egy költészeti szótár összeállításának lehetőségéről,
olyan fogalmakból, amelyek nem informatív köznyelvi fogalmak
szinonimái vagy körülírásai, „hanem konvenció teremtette eszményi
objektumok, és legelsősorban költői szükségletek fedezésére hivatottak”
(Nîmes, 1901).
c) Monográfia Descartes, Leibniz és John Wilkins gondolatvilágának
„bizonyos összefüggéseiről és rokon vonásairól” (Nîmes, 1903).
d) Monográfia Leibniz Characteristica universalisáról (Nîmes, 1904).
e) Szakcikk a sakkjáték gazdagításának lehetőségéről, az egyik
bástyaparaszt elhagyásával. Ménard előadja, ajánlja, meghányja-veti és
végül elutasítja ezt az újítást.
f) Monográfia Raimundus Lullus Ars magna generalisáról (Nîmes,
1906).
g) Ruy López de Segura A szabad invenció és a sakkjáték művészetének
könyve című munkájának fordítása, előszóval és jegyzetekkel (Párizs,
1907).
h) Egy George Boole szimbolikus logikájáról szóló monográfia
piszkozatai.
i) A francia próza legfontosabb metrikai törvényeinek vizsgálata, Saint-
Simontól vett példákkal (Revue des Langues Romanes, Montpellier, 1909.
blacktrush
(BlackTrush)
#1