október).
j) Válasz Luc Durtainnek (aki tagadta ilyen törvények létezését), Luc
Durtaintől vett példákkal illusztrálva (Revue des Langues Romanes,
Montpellier, 1909. december).
k) Quevedo Aguja de navegar cultos című művének kéziratos fordítása,
La boussole des précieux címmel.
l) Előszó Carolus Hourcade litográfiakiállításának katalógusához
(Nîmes,1914).
m) Les problèmes d’un problème (Párizs, 1917) című munkája, amely
időrendben tárgyalja Akhilleusz és a teknős nevezetes problémájának
megoldásait. Két kiadása jelent meg eddig ennek a könyvnek; a második
Leibniz tanácsát viseli mottóul: Ne craignez point, monsieur, la tortue, s
átdolgozott formában közli a Russellnek és Descartes-nak szentelt
fejezeteket.
n) Toulet „mondattani szokásainak” egy makacs elemzése (N. R. F.,
- március). Ménard – emlékszem – kijelentette, hogy a gáncs és a
dicséret érzelmi megnyilatkozás, aminek semmi köze sincs a bírálathoz.
o) Paul Valéry Cimetière marinjének átdolgozása alexandrinusokba (N.
R. F., 1928. január).
p) Támadás Paul Valéry ellen, Jacques Reboul Röplapok a valóság
eltörléséért című kiadványában. (Közbevetőleg megjegyezve, ez a támadás
pontosan a fordítottja Valéryról alkotott igazi véleményének. Az érdekelt
így is fogta fel, s kettejük régi barátsága nem került veszélybe.)
q) Bagnoregio grófnő „meghatározása” abban a „diadalmas kötetben” –
a kifejezés más munkatárstól, Gabriele d’Annunziótól származik –, amelyet
évente közread ez a hölgy, hogy helyesbítse az újságok elkerülhetetlen
ferdítéseit, s valódi arcával mutassa meg „a világnak és Olaszországnak” a