Körkörös romok
And if he left off dreaming about you...
(Through the Looking-Glass, VI.)Senki sem látta, hogy partra száll az egynemű éjszakában, senki sem látta a
szent mocsárban elmerülő bambuszcsónakot, néhány nap múlva azonban
már senki előtt nem volt titok, hogy a hallgatag férfi délről jött a folyón
lefelé, és hazája a meredek hegyoldal számtalan falvainak egyike, ahol a
zend tájszólást nem fertőzte meg a görög, és ahol ritka a lepra. Annyi
bizonyos, hogy a szürke férfi arcra bukott a sárban, felkapaszkodott a lejtős
parton, félre se tolva (valószínűleg meg se érezve) a húsába vágó
sásleveleket, és émelyegve, véresen vonszolta magát a kör alakú térségig,
amelynek közepén egy tigris vagy ló hajdan tűzpiros, most hamuszürke
kőszobra állt. A kör alakú építményt, az egykori templomot régi tűzvészek
emésztették el; szentségétől megfosztotta a mocsaras erdő, és istenét az
emberek nem tisztelik többé. Az idegen elnyúlt a talapzat mellett. Magasan
állt a nap, mire felébredt. Csodálkozás nélkül vette tudomásul, hogy sebei
behegedtek; lehunyta fakó szemét, és elaludt: nem a testi gyengeség, hanem
akarata kényszerítette. Tudta, hogy e templom az a hely, amelyet
legyőzhetetlen akarata keresett; tudta, hogy lejjebb a folyó mentén
felgyújtott és holt istenek egy másik templomának romjai is túlélték a fák
szüntelen fojtogatását; tudta, hogy halaszthatatlan kötelessége az álom.
Éjféltájt egy madár vigasztalan rikoltására ébredt. Meztelen lábnyomok,
néhány szem füge és egy korsó figyelmeztette, hogy a környék tisztelettudó