Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

konvencionálisak és homályosak voltak. Keresztnevük volt, de a
családnevet nélkülözhették. Olvasni nem tudtak. Lágy fejhangjuk elnyújtott
magánhangzókkal kántálta az angol nyelvet. Sorokban dolgoztak,
meggörnyedve a felügyelő korbácsa alatt. El-elszöktek, de hosszú szakállú
férfiak szép lovakra pattantak, és izmos vérebekkel eredtek a nyomukba.
Állati remények és afrikai félelmek üledékére az Írás szavai rakódtak le;
hitük következésképpen a Krisztusé volt. Mély hangon, kórusban énekelték:
Go down Moses. A Mississippi pompás képet adott nekik a piszkos
Jordánról.
E munkaigényes föld és e néger tömegek tulajdonosai dús sörényű, lusta
és kapzsi úriemberek voltak, akik a folyóra tekintő, tágas házakban laktak –
a házat mindig jegenyefenyőből faragott álgörög oszlopsor díszítette. Egy
jó rabszolga ezer dollárjukba került, és nem tartott sokáig. Egyikük-
másikuk elkövette azt a hálátlanságot, hogy beteg lett, és meghalt. A lehető
legnagyobb teljesítményt kellett kisajtolni ezekből a megbízhatatlanokból.
Ezért kint tartották őket a földeken látástól vakulásig; ezért gyapot-,
dohány- vagy cukortermést kívántak évente a birtoktól. A türelmetlen
műveléssel kifárasztott és elnyűtt föld néhány év alatt kimerült: a zavaros és
szennyes sivatag behatolt az ültetvényekre. Az elhagyott tanyákon, a
kültelkeken, a sűrű nádrengetegekben és a hitvány sárfészkekben a poor
white-ok laktak, a fehér csürhe. Halászok, vadászgató naplopók, lókötők
voltak. A négerektől szoktak lopott ennivalót koldulni, és züllöttségükben is
megőriztek bizonyos gőgöt: a makulátlan tisztavérűség gőgjét. Lazarus
Morell közéjük tartozott.

Az ember