Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

E szerkezetről elismételhető, amit Schopenhauer mondott a tizenkét kanti
kategóriáról: mindent feláldoz egy szimmetriaroham miatt. A kilenc
történet közt, mint várható volt, van, amelyik nem méltó Quianhez; nem az
a legsikerültebb, amelyiket eredetileg kigondolt, az x 4 ; hanem a fantasztikus
történet, az x 9 a legjobb. A többit elcsúfítják a bárgyú tréfák és a fölösleges
álpontosítások. Akik időrendben olvassák a történeteket (példának okáért:
x 3 , y 1 , z), nem érzik e különös könyv sajátos ízét. Két történet – az x 7 és az
x 8 – önmagában értéktelen; az egymásutániságból nyerik a hatásukat...
Nem tudom, fel kell-e idéznem, hogy már megjelent az April March,
amikor Quian megbánta, hogy hármas rendszert használt, és megjósolta,
hogy az utánzói majd a binaritás mellett döntenek: