Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

felvonás szereplőit viszontlátjuk a másodikban – más nevekkel. Wilfred
Quarles, a „drámaíró” liverpooli bizományos; John William Quigley az
igazi neve. Miss Thrale ugyanaz marad; Quigley még sosem látta, de
betegesen gyűjti a Tatlerben és a Sketch-ben megjelent portréit. Quigley az
első felvonás szerzője. A valószerűtlen és valószínűtlen „vidéki lak” nem
más, mint egy zsidó-ír panzió, amelyben ő lakik, s amelyet maga lényegített
át és nagyított fel... A két felvonás cselekménye párhuzamos, ám a
másodikban némileg minden borzalmas, minden kitolódik vagy meghiúsul.
A The Secret Mirror bemutatásakor Freud és Julien Green nevét emlegette a
kritika. Az előbbi említése nekem teljesen indokolatlannak tűnik.
Az a hír járta, hogy A The Secret Mirror freudiánus vígjáték; e kedvező
(de téves) értelmezés a sikert jelentette. Sajnos Quian akkor már elmúlt
negyvenéves; megszokta a kudarcot, s nem akaródzott neki jókedvvel
elfogadnia a megváltozott helyzetet. Bosszút esküdött. 1939 végén kiadta a
Statements című könyvét: ez talán a legeredetibb műve, kétségtelenül a
legvisszhangtalanabb és a legtitokzatosabb. Quian érvelése szerint az
olvasók faja már kihalt. „Nincs európai ember – érvelt –, aki ne volna
lappangó vagy tényleges író.” Azt is vallotta, hogy az irodalommal járó
sokféle gyönyörűség közül a leleményesség a legmagasabb rendű. Mivel
nem mindenki részesülhet ebben a gyönyörűségben, sokaknak meg kell
elégedniük látszatteremtéssel. Ezeknek a „fogyatékos íróknak”, akik
tengernyien vannak, szánta Quian a Statements nyolc történetét. Mindegyik
egy-egy jó cselekményt előlegez vagy ígér, de a szerző szándékosan
valamennyit elrontja. Az egyik, nem a legjobb, két cselekményt sejtet. Az
olvasó azt hiszi, amikor eltereli a figyelmét a hiúság, hogy maga találta ki
őket. Én gyanútlanul a harmadik történetből – The Rose of Yesterday –