Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Az egyik államban ellopott és egy másikban eladott lovak csupán kis kitérőt
jelentettek Morell bűnözőpályáján, de már jelezték azt a módszert, amely
ma előkelő helyet biztosít számára az Aljasság világtörténetében.
Egyedülálló módszer ez, nemcsak a sui generis körülmények folytán,
amelyek meghatározták, de azzá teszi az az aljasság is, amit megkíván, a
reménnyel űzött végzetes mesterkedés és egy lázálom iszonyú
kibontakozásához hasonló fokozás. Al Capone és Bugs Moran tekintélyes
pénzekkel és szolgálatkész gépfegyverekkel ügyködik egy nagyvárosban,
de a vállalkozásuk szokványos. Monopóliumért küzdenek, ennyi az egész...
Ami az emberek számát illeti, Morell annyira vitte, hogy ezer felesküdött
híve volt. Kétszázan alkották a Nagy Tanácsot, ez adta ki a parancsokat,
amelyeket a többi nyolcszáz végrehajtott. A kockázatot az alárendeltek
viselték. Engedetlenség esetén kiszolgáltatták őket a rendőrségnek, vagy jól
odakötöztek egy követ a lábukra, és belevetették őket a sebes folyó sűrű
vizébe. Többnyire mulattok voltak. Ocsmány feladatuk a következő volt:
Bejárták – gyűrűk alkalmi pompájával, hogy tiszteletet keltsenek – a
kiterjedt déli ültetvényeket. Kiválasztottak egy szerencsétlen négert, és
felajánlották neki a szabadságot. Biztatták, szökjön meg a gazdájától, s ők
majd eladják újból valamilyen távoli birtokon. Akkor részt adnak neki a
vételárból, és hozzásegítik egy újabb szökéshez. Azután eljuttatják egy
szabad államba. Pénz és szabadság, csengő ezüstdollárok szabadsággal –
kínálhattak volna ennél csábítóbbat? A rabszolga nekidurálta magát első
szökésének.
A folyó volt a természetes út. Kenu, hajófenék, vitorlás csónak, pompás,
nagy tutaj, a végében kalibával vagy felállított ponyvasátorral; nem a hely
számított, hanem a tudat, hogy úton van, és biztonságban a fáradhatatlan
folyón... Eladták egy másik ültetvényen. Ismét elszökött a nádasba vagy