Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

húszegynéhány ortográfiai jel valamennyi – bár nagyszámú, de mégsem
végtelen – lehetséges kombinációja előfordul, vagyis mindaz, ami
kifejezhető (és valamennyi nyelven megvan). Minden: a jövő minuciózusan
leírt története, az arkangyalok önéletrajza, a Könyvtár pontos katalógusa,
ezer és ezer hamis katalógus, e katalógusok hamisságának kimutatása, az
igazi katalógus hamisságának kimutatása, Baszileidész gnosztikus
evangéliuma, az evangélium kommentárja, az evangélium kommentárjának
kommentárja, igaz beszámoló a halálodról, valamennyi könyv fordítása
minden nyelven, minden könyv betoldott részletei minden könyvben, az az
értekezés, amit Beda írhatott volna (de nem írt meg) a szászok
mitológiájáról, Tacitus elveszett könyvei.
Amikor kihirdették, hogy a Könyvtár minden könyvet magában foglal,
különös boldogság volt az első érzés. Minden ember az érintetlen és titkos
kincs urának érezte magát. Nem volt probléma, sem egyéni, sem a világot
érintő, amelyre ne lett volna ékesszóló megoldás valamelyik hatszögben.
Az univerzum bizonyságot kapott, az univerzum hirtelen megnyitotta a
remény határtalan dimenzióit. Az idő tájt sokat beszéltek az Igazolásokról:
védőbeszédek és jövendölések könyvei ezek, amelyek a világ minden
emberének minden cselekedetét mindörökre igazolták, és jövőjük
csodálatos titkait is tartalmazták. Ezernyi kapzsi ember hagyta ott
születésének édes hatszögét, nekiiramodott a lépcsőknek a hiú szándéktól
hajtva, hogy megtalálja saját Igazolását. Zarándokok vitatkoztak a szűk
folyosókon, sötét átkokkal átkozódtak, fojtogatták egymást az isteni
lépcsőkön, hamis könyveket hajigáltak az alagutak mélyébe, míg őket távoli
vidékek emberei taszították a halálba. Mások megőrültek... Az Igazolások
léteznek (magam is láttam kettőt, eljövendő személyekre vonatkoztak, talán
nem is képzelt személyekre), de akik keresték őket, elfeledkeztek valamiről: