- Dédapám, Cuj Pen kertjét.
- A dédapja? Az ön nevezetes dédapja? Lépjen be.
A nyirkos ösvény éppen úgy kanyargott, mint gyermekkorom ösvényei.
Beléptünk a keleti és nyugati könyvekkel teli könyvtárba. Sárga
selyemkötésben felismertem az Elveszett enciklopédia néhány kézírásos
kötetét, amelyet a Dicsőséges Dinasztia Harmadik Császára szerkesztett, s
amely sohasem került nyomdába. A gramofonlemez egy bornzfőnix mellett
forgott. Emlékszem egy kancsóra is a rózsaszínű sorozatból, és egy másik,
sok évszázaddal korábbira, melynek kék színét a perzsa fazekasoktól vették
át a mi iparosaink...
Stephen Albert mosolyogva figyelt. Mint már mondtam, nagyon magas
volt, arcvonásai élesek, szeme, szakálla szürke. Volt benne valami papos és
tengerészes; később elmondta, hogy »mielőtt sinológiára adta a fejét«,
misszionárius volt Tiencsinben.
Leültünk. Én egy széles, alacsony kerevetre, ő háttal az ablaknak és egy
nagy kerek órának. Kiszámítottam, hogy üldözőm, Richard Madden egy
óránál hamarabb nem érhet ide. Elhatározásom végrehajtása még várhatott. - Bámulatos sors a Cuj Pené – mondta Stephen Albert. –
Szülőtartományának kormányzója, az asztronómia és az asztrológia tudósa,
a kánoni könyvek fáradhatatlan magyarázója, kiváló sakkozó, híres költő és
kalligráfus: mindezzel felhagyott, hogy megalkosson egy könyvet és egy
labirintust. Lemondott a hatalom, az igazságszolgáltatás, az ágy, a lakomák,
sőt a tudomány gyönyörűségéről is, és tizenhárom évre bezárkózott a Tiszta
Magány Pavilonjába. Halála után az örökösök csak zűrzavaros kéziratokat
találtak. A család, mint ön bizonyára tudja, tűzre akarta vetni őket, de
végrendeletének végrehajtója, egy taoista vagy buddhista szerzetes
ragaszkodott a kiadáshoz.
blacktrush
(BlackTrush)
#1