az üzlettől, és úriemberként él, lesz néhány mérföldnyi gyapotültetvénye és
sorokban görnyedező rabszolgái. Az ő tapasztalataival nem akart fölösleges
kockázatokat.
A szökevény várta a szabadságot. Ekkor Lazarus Morell komor
mulattjai olyan utasítást adtak át, amit aligha tekinthetett jeladásnak, s
megszabadították látástól, hallástól, tapintástól, napfénytől, aljasságtól,
időtől, jótevőktől, könyörülettől, levegőtől, kutyáktól, világmindenségtől,
reménytől, verejtéktől és önmagától. Egy lövés, egy hangtalan késszúrás
vagy egy ütés, s a Mississippi teknősei és márnái kapták az utolsó híradást.
A katasztrófa
Megbízható emberek szolgálták, az üzletnek virágoznia kellett. 1834 elején
Morell már mintegy hetven négert „szabadított meg”, s újabbak készültek
követni ezeket a boldog elődöket. A hadműveleti övezet nagyon nagy volt,
és új segédeket kellett munkába állítani. Azok között, akik esküt tettek, volt
egy fiú, az arkansasi Virgil Stewart, aki hamarosan kitűnt kegyetlenségével.
Ez a fiú egy úriember unokaöccse volt, aki sok rabszolgát veszített. 1834
augusztusában megszegte esküjét, s beárulta Morellt és a többieket. Morell
New Orleans-i házát körülfogta a rendőrség. Vigyázatlanság vagy
megvesztegetés folytán Morellnek sikerült elmenekülnie.
Eltelt három nap. Morell ez idő alatt a Toulouse utca egyik régi házában
rejtőzött, amelynek belső udvarait folyondár és szobrok díszítették. Úgy
tűnik, nagyon keveset evett, és mezítláb járta a nagy, sötét szobákat,
miközben gondolataiba merülve szivarozott. Egy házi rabszolgával két
levelet küldött Natchez városába és egyet Red Riverbe. Negyedik nap