Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

három férfi lépett a házba, és hajnalig beszélgettek vele. Ötödik nap,
sötétedéskor, Morell felkelt, borotvát kért, és gondosan leborotválta a
szakállát. Felöltözött és távozott. Kényelmes nyugalommal haladt keresztül
az északi külvárosokon. A Mississippi süllyedékeit szegélyező nyílt mezőn
már frissebben lépkedett.
Terve szédült bátorságra vallott. Fel akarta használni az utolsó
embereket, akik még tisztelettel adóztak neki: a készséges déli négereket.
Ezek látták megszökni társaikat, és nem látták visszatérni őket.
Következésképpen hittek szabadságukban. Morell terve egy totális
négerlázadás, New Orleans bevétele, kifosztása és területének elfoglalása
volt. Morell, akit földhöz vert és mintegy megsemmisített az árulás,
kontinentális méretű választ gondolt ki: olyan választ, amelyben a gaztett a
megváltásig és a történelemig magasztosul. E célból igyekezett Natchezbe,
ahol hatalma a legjobban meggyökerezett. Idemásolom elbeszélését erről az
útról:
„Négy napig gyalogoltam, mire lovat szereztem. Az ötödiken...
megálltam egy pataknál, hogy ellássam magam vízzel, és megpihenjek. Egy
fatörzsön ültem, az ilyenkor forgalmas utat figyelve, amikor egy lovast
láttam közeledni, jó formájú, fekete ló hátán. Mihelyt megpillantottam,
elhatároztam, hogy elveszem a lovát. ...Felálltam, megcéloztam egy szép
forgópisztollyal, és ráparancsoltam, hogy szálljon le. Engedelmeskedett, én
pedig bal kezembe vettem a gyeplőt, a patakra mutattam, és
megparancsoltam, hogy induljon előre. Ment vagy kétszáz yardot, és
megállt. Megparancsoltam, hogy vetkőzzék le. Azt mondta: »Ha már
elhatározta, hogy megöl, engedjen imádkozni, mielőtt meghalok.« Azt
feleltem, hogy nincs időm az imáit meghallgatni. Térdre rogyott, és tarkón
lőttem. Egyetlen vágással felhasítottam a hasát, kitéptem a zsigereit, és a