Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

don Gregorio Haedo „tett a két hazának Ituzaingó jeles napján”, és kért,
hogy adjam kölcsön valamelyik kötetet egy szótárral együtt, „hogy az
eredeti szöveg jól érthető legyen, mert latinul még nem tudok”. Megígérte,
hogy jó állapotban visszaadja szinte azon nyomban. Az írás tökéletes és
szép szabályos volt, a helyesírás pedig olyan, amilyet Andrés Bello ajánl: y
helyett i, g helyett j. Eleinte persze tréfára gyanakodtam. De az
unokatestvéreim megnyugtattak, hogy nem; Ireneo szokott ilyeneket
csinálni. Nem tudtam, szemtelenségnek, tudatlanságnak vagy ostobaságnak
fogjam-e föl ezt az ötletet, hogy a nehéz latin nyelvhez nem kell más
segédeszköz, csak egy szótár; alaposan ki akartam ábrándítani, ezért
elküldtem neki Quicherat Gradus ad Parnassumát és Plinius művét.
Február 14-én táviratot kaptam Buenos Airesből, hogy azonnal térjek
haza, mert apám „egy cseppet sincs jól”. Isten bocsássa meg, de olyan
büszke voltam, hogy nekem egy sürgős táviratot címeztek, annyira
szerettem volna közölni egész Fray Betosszal a hír tagadó formája és az
ellentmondást nem tűrő határozó közt mutatkozó ellentétet, olyan erős volt
a kísértés, hogy drámai színezetet adjak fájdalmamnak, férfias nyugalmat
színlelve, hogy ez talán a fájdalom minden lehetőségét meghiúsította
számomra. Csomagolás közben észrevettem, hogy hiányzik a Gradus és a
Naturalis Historia első kötete. A Saturno másnap reggel szedte volna fel a
horgonyt; ezért este, vacsora után elindultam Funesékhoz. Meglepett, hogy
az este éppoly nyomasztóan meleg volt, mint a nappal.
A takaros házban Funes anyja fogadott.
Azt mondta, hogy Ireneo a hátsó szobában van, és ne lepődjek meg, ha
odabenn sötétet találok, mert Ireneo világosság nélkül is jól elvan a
tétlenség óráiban. Átmentem a kövezett udvaron és a kis folyosón;
bejutottam a belső udvarra. Egy lugast találtam; a sötétséget teljesnek