Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

elvnek nyoma sincs az olyan „számokban”, mint A néger Timoteo vagy
megruházás. Funes nem értette meg, vagy nem akarta megérteni.
Locke a 17. században leírt (és elutasított) egy képtelen nyelvet,
amelyben minden egyes dolognak, minden kőnek, minden madárnak és
minden ágnak külön neve volna; Funes is foglalkozott néhányszor egy
hasonló nyelv tervével, de elvetette, mert túlságosan általánosnak,
túlságosan pontatlannak találta. Valóban nemcsak minden erdő minden
fájának minden levelére emlékezett, hanem ezeknek minden képére is,
ahányszor csak észlelte vagy elképzelte őket. Elhatározta, hogy addigi élete
minden napját külön-külön mintegy hetvenezer emlékre korlátozza, s
azután megszámozza őket. De letett a tervéről két elgondolás miatt: tudta,
hogy a feladat végtelen, és tudta, hogy haszontalan. Úgy vélte, hogy halála
órájáig még gyerekkori emlékeinek teljes osztályozását se tudja befejezni.
Az a két terv, amit említettem (a természetes számsor végtelen szótára
és valamennyi emlékkép fölösleges gondolati katalógusa), értelmetlen, de
van bennük bizonyos dadogó nagyszerűség. Megsejtetik vagy felvillantják
Funes szédületes világát. Ne feledjük, hogy Ireneo szinte képtelen volt
általános, plátói eszmék felfogására. Nemcsak azt értette meg nehezen,
hogy a kutya általános megjelölés annyi eltérő, különböző méretű és
különböző alakú egyedet foglal magába; az is zavarta, hogy a három óra
tizennégy perckor (oldanézetből) látott kutyának ugyanaz a neve, mint a
negyed négykor (elölnézetből) látott kutyának. Tulajdon arca a tükörben,
tulajdon keze is minduntalan meglepte. Swift említi, hogy a liliputi király a
percmutató mozgását is érzékelte; Funes a megromlás, a szuvasodás, a
kifáradás csendes előrehaladását is szakadatlanul érzékelte. Észrevette az
elhalás és nyirkosodás folyamatát. Egy sokféle, pillanatnyi és valósággal
tűrhetetlenül pontos világ magányos és éles megfigyelője volt. Babilon,