Az áruló és a hős
So the Platonic Year
Whirls out new right and wrong,
Whirls in the old instead;
All men are dancers and their tread
Goes to the barbarous clangour of a gong.
W. B. Yeats: The TowerChestertonnak (az elegáns rejtélyek atyjának és mesterének) meg az udvari
tanácsos Leibniznek (az eleve elrendelt harmónia feltalálójának) hatására
gondoltam ki ezt a történetet, amit talán meg is írok, legalább kitölti majd
valami üres délutánjaimat. Hátravannak még egyes részletek, kiegészítések
és igazítások; még vannak a történetnek homályos részei; ma, 1944. január
3-án úgy sejtem, így történt a dolog.
Az eset színhelye valamelyik elnyomott és ellenálló ország:
Lengyelország, Írország, a Velencei Köztársaság, valamelyik dél-amerikai
vagy balkáni állam... Jobban mondva az volt, mert bár kortársunk az
elbeszélő, maga az eset a 19. század közepén vagy elején történt. Mondjuk
(az elbeszélés könnyebbsége kedvéért), hogy Írországban, mondjuk, 1824-
ben. Az elbeszélőt Ryannak hívják; ükunokája az ifjú, a szép, a hős Fergus
Kilpatricknek, akit meggyilkoltak, és a sírját rejtélyes módon meggyalázták,
akinek a neve Browning és Hugo verseiben szerepel, szobra pedig egy
szürke halomról tekint le a vörös mocsarakra.
Kilpatrick összeesküvő volt, az összeesküvők titkos és dicsőséges
kapitánya, és mint Mózes, aki Moáb földjéről megpillantotta az Ígéret