Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

földjét, de rá nem léphetett, Kilpatrick annak a győzedelmes forradalomnak
az előestéjén pusztult el, amelyet ő tervelt ki és álmodott meg. Közeledik
halálának centenáriuma; a gyilkosság körülményei rejtélyesek; Ryan, aki a
hős életrajzának megírásával foglalkozik, rájön, hogy a rejtély, amellyel
szemben áll, nem csupán bűnügyi. Kilpatricket színházban gyilkolták meg;
a brit rendőrség sohasem találta meg a tettest, a történetírók azt mondják,
hogy ez a kudarc semmiképpen nem árt az ő jó hírének, ellenkezőleg: talán
maga a rendőrség gyilkoltatta meg. Ryant a rejtély más vonásai
nyugtalanítják. Ezek időszakosan vissza-visszatérő dolgok, s úgy látszik,
mintha a történetekben távoli tartományok régmúlt eseményei
ismétlődnének meg vagy variálódnának. Így például mindenki tudja, hogy a
hős testét megvizsgáló poroszlók lezárt levelet találtak nála, amelyben arra
figyelmezteti valaki, hogy a színházban veszély fenyegeti; Julius Caesar is,
amikor elindult arra a helyre, ahol barátainak tőrdöfései vártak rá, kapott
hasonló levelet, amelyet már nem tudott elolvasni, s amely az egész árulást
leleplezte az árulók nevével együtt. Calpurnia, Caesar neje lerombolva látta
álmában a szenátus által Caesarnak felajánlott tornyot; Kilpatrick halálának
előestéjén névtelenül terjesztett hamis hírek az egész országgal tudatták,
hogy Kilgarvan kerek tornya leégett; jóslatnak is lehetett tekinteni, mert
Kilpatrick Kilgarvanban született. Ezek és más párhuzamok Caesar és az ír
összeesküvő története között arra a feltételezésre indították Ryant, hogy az
időnek titkos formája, ismétlődő rajzolata van. A decimális történelemre
gondol, amelyet Condorcet képzelt el, meg azokra a morfológiákra,
amelyeket Hegel, Spengler és Vico dolgozott ki; Hésziodosz embereire,
akik az aranykortól a vaskorig degenerálódtak. Eszébe jut a lélekvándorlás
is, amely borzalommal tölti meg a kelta irodalmat, s amelyet maga Caesar
is a brit druidáknak tulajdonított; elgondolja, hogy Fergus Kilpatrick,