Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

aláírta a saját halálos ítéletét, csak azért könyörgött, hogy kivégzése ne
legyen ártalmára a hazának.
Akkor Nolan különös tervvel állt elő. Írország bálványozta Kilpatricket;
a leghalványabb gyanú is kompromittálhatta volna a forradalmat; Nolan
olyan tervet terjesztett elő, amely az áruló kivégzését a haza
felszabadításának eszközévé teszi. Azt indítványozta, hogy az elítélt
ismeretlen gyilkos kezétől pusztuljon el, kifejezetten drámai körülmények
között, amelyek megragadják a nép képzeletét, és siettetik a forradalom
kitörését. Kilpatrick megesküdött, hogy együttműködik velük ennek a
tervnek kivitelében, amely alkalmat ad neki arra, hogy megmentse hírét, és
amely igazolja halálát.
Nolan, akit az idő sürgetett, nem tudta minden részletében megtervezni
a sokszereplős kivégzés körülményeit; kénytelen volt egy másik
drámaírótól plagizálni: az angol ellenségtől, William Shakespeare-től.
Jeleneteket vett át a Macbethből, a Julius Caesarból. A nyilvános, mégis
titkos előadás napokon át tartott. Az elítélt Dublinba ment, ott vitatkozott,
tevékenykedett, imádkozott és kifogásolt, patetikus szavakat mondott – és
mindazt, ami az ő dicsőségét fogja tükrözni, Nolan írta meg számára. A
főszereplővel több száz szereplő működött együtt; egyesek szerepe
bonyolult volt, másoké csak néhány pillanatig tartott. Mindaz, amit
mondtak és tettek, megmarad Írország történelmében és rajongó
emlékezetében. Kilpatrick, akit elragadott ez az aprólékosan kidolgozott
végzet, amely megváltotta s egyúttal elveszejtette, rögtönzött szavakkal és
gesztusokkal nemegyszer maga is gazdagította bírájának szövegét. Így
bontakozott ki a nagyszabású dráma, egészen addig, míg 1824. augusztus 6-
án egy gyászos függönyű páholyban, amely Lincoln halálát vetítette előre,