A halál és az iránytű
Mandie Molina VediánakA sok probléma közül, amelyen Lönnrot a merész éleselméjűségét
gyakorolta, egy sem volt oly rendkívüli – mondhatnók, a szó szoros
értelmében rendkívüli –, mint az az időszakos gyilkosságsorozat, amely a
Triste-le-Roy villában érte el tetőpontját, a véghetetlen eukaliptuszillat
közepette. Igaz, hogy Erik Lönnrot nem tudta megakadályozni az utolsó
bűntettet, de kétségtelenül előre látta. Jarmolinsky nyomorult gyilkosának
kilétét sem találta ki, de rájött a sorozatos gonosztettek titkos
morfológiájára és a Dandy Scharlachnak is nevezett Red Scharlach
részességére. Ez a gonosztevő (mint annyi más) szentül megfogadta, hogy
megöli Lönnrotot, ám ő sohasem hagyta magát megfélemlíteni. Lönnrot
tisztán észembernek, afféle Auguste Dupinnek tartotta magát, de volt benne
valami szerencsejátékosra emlékeztető kalandorság.
Az első gyilkosság az Hôtel du Nord-ban történt; ez a magas hasáb
uralja a folyótorkolatot, amelynek vize olyan színű, akár a sivatag. Ebbe a
toronyba (amely, mint ismeretes, egyesíti egy szanatórium utálatos
fehérségét, egy börtön szabályos tagolását és egy bordélyház általános
benyomását) december 3-án érkezett meg a Harmadik Talmud-kongresszus
podolski delegátusa, Marcel Jarmolinsky doktor, egy szürke szakállú és
szürke szemű férfi. Sohasem tudhatjuk meg, tetszett-e neki az Hôtel du
Nord: tudomásul vette azzal az ősi belenyugvással, amellyel kibírt