Tom Castro,
a valószínűtlen csaló
Így nevezem, mert ezen a néven ismerték Talcahuano, Santiago de Chile és
Valparaíso utcáin és házaiban, 1850 táján, és illő, hogy ismét felvegye most,
amikor visszatér ezekre a tájakra – még ha puszta kísértetként és szombati
időtöltésként is. A wappingi születési anyakönyv szerint Arthur Ortonnak
hívják, és 1834. június 7-én van bejegyezve. Tudjuk róla, hogy egy
mészáros fia, hogy gyermekkorában megismerte London
szegénynegyedeinek sivár nyomorúságát, és meghallotta a tenger hívását.
Nem szokatlan dolog ez. Run away to sea, a tengerre szökni, ez a szülői
tekintély hagyományos angol megtörése, a hősi indulás. Ezt ajánlja a
földrajz, sőt az Írás is (107. zsoltár): „Akik hajókon tengerre szállnak, és a
nagy vizeken kalmárkodnak, Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a
mélységben.” Orton megszökött piszkos rózsaszínű, siralmas külvárosából,
és egy hajóval tengerre szállt; a szokásos csalódással bámulta a Dél
Keresztjét, és Valparaíso kikötőjében kereket oldott. Békés hülye volt.
Józan ész szerint éhen lehetett (és kellett) volna halnia, de bárgyú
kedélyessége, örökös mosolya és határtalan szelídsége megnyerte számára
bizonyos Castro család jóindulatát, amelynek a nevét is felvette. E dél-
amerikai epizódnak nem maradt semmi nyoma, de hálája nem csappant
meg, mivel 1861-ben még mindig ezen a néven bukkant fel Ausztráliában:
Tom Castro. Sydney-ben megismerkedett egy Bogle nevű néger inassal.
Bogle nem volt szép, de megvolt az a nyugodt és ormótlan külseje, az a
[ 2 ]