Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

neve; ismét egy másik azt a tantételt, hogy Istennek titkos neve van,
amelyben benne foglaltatik (mint a kristálygömbben, amelyet a perzsák
Macedón Sándornak tulajdonítanak) kilencedik attribútuma, az
örökkévalóság – vagyis minden dolgok közvetlen ismerete, amelyek
lesznek, vannak és voltak a világmindenségben. A hagyomány Istennek
kilencvenkilenc nevét sorolja fel; a hebraisták ezt a tökéletlen számot a
páros számoktól való mágikus félelemnek tulajdonítják; a haszidok úgy
vélekednek, hogy ez a hiátus egy századik nevet jelez: az Abszolút Nevet.
Tanulmányaiból néhány nap múlva a Yiddische Zeitung szerkesztőjének
betoppanása zavarta fel. Ez a gyilkosságról akart beszélni, Lönnrot inkább
Isten különböző neveiről; az újságíró három hasábon tette közzé: Erik
Lönnrot nyomozó Isten neveinek tanulmányozásába mélyedt, hogy
ráakadjon a gyilkos nevére. Lönnrot hozzászokott már a zsurnalisztika
egyszerűsítéseihez, nem háborodott fel. Azoknak a kufároknak egyike, akik
rájöttek, hogy bárki emberfia hajlandó megvenni bármilyen könyvet,
közreadta A haszidok szektájának történetét népszerű kiadásban.
A második gyilkosság január 3-án éjszaka történt, a főváros
legelhagyatottabb és leglakatlanabb nyugati kültelki zugában. Hajnaltájban
egy rendőr azok közül, akik lóháton felügyelnek erre a puszta vidékre, egy
hajdani festőműhely küszöbén köpenybe burkolt férfit látott heverni. Durva
arcát valóságos maszkként borította a vér; mély késszúrás szakította fel
mellkasát. A sárga és piros rombuszok fölött a falon krétával írt szavak
álltak. A rendőr kibetűzte... Aznap délután Treviranus és Lönnrot a bűntett
távoli színhelye felé tartott. A gépkocsitól balra és jobbra bomladozott a
város; nőttön-nőtt az égbolt, s keveset számítottak már a házak, annál többet
egy téglaégető kemence vagy egy nyárfa. Elérték szerény céljukat: egy
végső sikátort, rózsaszínű falakkal, amelyek mintha a tolakodó naplementét