mintegy megkonstruált rendíthetetlensége, amely a koros, immár testes és
tekintélyes néger sajátja. Volt egy mellékes tulajdonsága is, amit bizonyos
néprajzi kézikönyvek megtagadtak fajától: a zseniális leleményesség.
Nemsokára meggyőződünk róla. Jó erkölcsű és illemtudó férfi volt, ősi
afrikai hajlamait jócskán átformálta a kálvinizmus gyakorlása és túlhajtása.
Istenjelenéseitől eltekintve (ezekről később beszélünk) tökéletesen épeszű
volt, nem volt benne semmi más rendkívüli, csupán valami szemérmes, nem
múló félelem, amely helyhez szögezte az utcakereszteződéseknél: félt
Kelettől, Nyugattól, Déltől és Északtól, a durva járműtől, amely véget vet
életének.
Orton egy alkonyatkor pillantotta meg az egyik néptelen sydney-i
utcasarkon, amint éppen érlelte magában az elhatározást, hogy megkísérti
az elképzelt halált. Miután elnézte egy ideig, a karját nyújtotta, és együtt
vágtak át félősen az ártalmatlan utcán. Egy néhai alkonyatnak ettől a
percétől védnökség létesült: a tétova és monumentális négeré a hájas
wappingi félnótás fölött. 1865 szeptemberében elkeseredett hirdetést
olvastak egy helybeli újságban.
A bálványozott halott
1854 áprilisának utolsó pillanataiban (miközben Orton ama chilei
vendégszeretetet bírogatta megnyilatkozásra, amely oly tágas, mint a chilei
patiók) az Atlanti-óceánon elsüllyedt a Mermaid gőzös, amint Rio de
Janeiróból Liverpoolba tartott. A vízbe fúltak között volt Roger Charles
Tichborne Franciaországban nevelkedett angol katona, aki elsőszülött fiú
volt Anglia egyik legelőkelőbb katolikus családjában. Bármily