A titkos csoda
És Isten halottá tette száz évre,
aztán feltámasztván, megkérdezte tőle:
- Mióta vagy itt?
- Egy napja, vagy a napnak csak egy része óta – felelte.
Korán II. 261.
- március 14-ének éjszakáján Prágában, egy zeltnergassei lakásban
Jaromír Hladík, Az ellenségek című befejezetlen tragédia, Az örökkévalóság
védelmében és a Jakob Boehme közvetett zsidó forrásainak vizsgálatával
foglalkozó tanulmány szerzője nagy sakkjátszmáról álmodott. Nem két
személy játszotta, hanem két előkelő család; a játszma évszázadok óta folyt;
a kitűzött díjra már senki se emlékezett, de az a hír járta, hogy hatalmas,
talán végtelenül nagy; a sakktábla és a figurák titkos toronyban álltak;
Jaromír (álmában) az egyik ellenséges család elsőszülöttje volt; ütött a játék
órája; az álmodó egy sivatag homokján szaladt zuhogó esőben, és nem
tudott visszaemlékezni se a sakkfigurákra, se a játékszabályokra. Ekkor
felébredt. Az eső és a borzalmas órák zaja megszűnt. A Zeltnergasséból
ütemes és egyhangú moraj szállt fel, amelybe vezényszavak vegyültek.
Hajnalodott; a Harmadik Birodalom páncélos előhada bevonult Prágába.
19-én feljelentés érkezett a hatósághoz, ugyanaznap, tizenkilencedikén
délután letartóztatták Jaromír Hladíkot. Fertőtlenített, fehér laktanyába
vitték a Moldva túlsó partjára. Nem cáfolhatta a Gestapo egyik vádját se:
anyja neve Jaroslavsky volt, vére zsidó, Boehmével foglalkozó cikke
