Három Júdás-változat
There seemed a certainty in degradation.
T. E. Lawrence: Seven Pillars of Wisdom, CIII.Kis-Ázsiában vagy Alexandriában, keresztény hitünk 2. századában, amikor
Baszileidész azt hirdette, hogy a világmindenség bolond angyalok
vakmerőn vagy gonoszul rögtönzött műve, Nils Runeberg a gnosztikusok
egyik titkos társaságát irányította volna, mégpedig páratlan intellektuális
szenvedéllyel. Dante talán tüzes sírba fektette volna; neve Satornilus és
Karpokratész mellett a jelentéktelenebb eretnekek számát növelné; az
apokrif Liber adversus omnes haereses őrizné beszédeinek néhány
szitkokkal teli töredékét, vagy azok is megsemmisültek volna, amikor egy
szerzetesi könyvtárat pusztító tűz prédája lett a Szüntagma utolsó példánya.
Isten azonban a 20. századot és Lund egyetemi városát jelölte ki neki. Itt
jelentette meg 1904-ben a Kristus och Judas első kiadását, 1909-ben pedig
főművét, a Den hemlige Frälsarent. (Ez utóbbinak német fordítása is van,
Emil Schering adta ki 1912-ben; a címe: Der heimliche Heiland.)
Mielőtt megpróbáljuk elemezni ezeket a műveket, hangsúlyoznunk kell,
hogy Nils Runeberg, az Országos Evangéliumi Szövetség tagja mélyen
vallásos ember volt. Párizsi, sőt még Buenos Aires-i irodalmi körökben is
könnyűszerrel ismét előállhatna egy irodalmár Runeberg tételeivel; ilyen
körökben ezeknek a tételeknek a hangoztatása csak a felszínesség vagy az
istenkáromlás hasztalan és léha megnyilvánulása volna. Runeberg számára
azonban ezek a tételek jelentették a kulcsot a teológia egyik fő