Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

legyen erre az áldozatra, az kellett, hogy valaki, minden ember nevében,
ehhez méltó áldozatot hozzon. Iskarióti Júdás volt ez az ember. Júdás volt
az egyetlen az apostolok közül, aki megérezte Jézus titkos istenségét és
rettentő tervét. Az Ige halandóvá süllyedt, így Júdás, az Ige tanítványa is
árulóvá süllyedhet (ami minden bűnök legaljasabbika), és az örök tűzre
kerülhet. Az alacsonyrendű világ egy felsőbb világot tükröz; a föld
alakzatai az ég alakzatainak felelnek meg; bőrünkön a foltok örök
csillagképek térképei; Júdás valamilyen módon Jézust tükrözi. Ezért a
harminc ezüstpénz és a csók; ezért az önként vállalt halál, hogy még jobban
rászolgáljon a Megvetésre. Így magyarázta Nils Runeberg a Júdás-rejtélyt.
Elképzeléseit minden felekezet teológusa cáfolta. Lars Peter Engström
azzal vádolta, hogy nem ismeri vagy mellőzi a hiposztatikus egységet; Axel
Borelius azzal, hogy felújítja a doketisták eretnekségét, akik tagadták Jézus
emberségét; Lund szigorú püspöke pedig azzal, hogy ellentmond a
harmadik versnek a Szent Lukács evangéliuma huszonkettedik részében.
A sok egyházi tiltakozás hatására Runeberg átírta kifogásolt könyvének
egyes részeit, és módosított tanain. Átengedte ellenfeleinek a teológiát, ő
maga pedig burkolt erkölcsi érveket keresett. Elismerte, hogy Jézusnak,
„akinek megvoltak a Mindenhatósággal járó jelentős eszközei”, nem volt
szüksége emberre az emberiség megváltásához. Aztán cáfolta azokat, akik
azt állítják, hogy nem tudunk semmit a rejtélyes árulóról; tudjuk – mondta
–, hogy ő volt az egyik apostol, a kiválasztottak egyike, aki a mennyek
országának hirdetésére, betegek gyógyítására, poklosok tisztítására, halottak
feltámasztására és ördögök űzésére hivatott (Mt 10,7-8; Lk 9,1). Az olyan
férfiú, akit így kitüntetett a Megváltó, megérdemli, hogy a leghelyesebben
értelmezzük tetteit. Ha kapzsiságnak tulajdonítjuk a vétkét (ahogy néhányan
teszik, Jn 12,6-ra hivatkozva), a leghitványabb indokkal is beérjük. Nils