Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

festői népség, és megihletik a rossz költőket; a szekta tagjai se
románcokban, se színnyomatokon, se bolerókban nem szerepelnek...
Martin Buber azt állítja, hogy a zsidóság alapjában patetikus nép; a szekta
tagjai nem mind azok, és sokan közülük egyenesen irtóznak a pátosztól;
már maga ez a közkeletű igazság elegendő annak a durva tévedésnek a
megcáfolására, amelyet Urmann érthetetlen módon támogat: hogy a Főnix
Izraelből származik. Az emberek körülbelül így okoskodnak: Urmann
érzékeny ember volt; Urmann zsidó volt; Urmann Prága zsidónegyedében
látogatta a szekta tagjait, maga az, hogy Urmann vonzódott hozzájuk,
bizonyítja ezt a feltevést. Őszintén szólva nem értek egyet ezzel a
véleménnyel. Az, hogy a szekta tagjai zsidó környezetben zsidónak
látszanak, semmit sem bizonyít; az viszont tagadhatatlan, hogy, mint Hazlitt
egyetemes Shakespeare-je, a világ minden emberéhez hasonlítanak. Ők
minden mindenki számára, mint az Apostol; a paysandúi doktor, Juan
Francisco Amaro éppen a minap dicsérte azt a könnyedséget, amellyel
alkalmazkodni tudnak a környezethez.
Mint már mondtam, üldöztetések nem szerepelnek a szekta
történetében. Ez igaz, de mivel nincsen olyan embercsoport, amelyben a
Főnix szekta tagjai elő ne fordulnának, az is igaz, hogy nincs olyan
üldöztetés vagy elnyomás, amelynek ők szenvedő vagy cselekvő hősei ne
lettek volna. A nyugati háborúkban ugyanúgy, mint Ázsia távoli háborúiban
évszázadokon át ontották vérüket egymással ellenséges zászlók alatt, és
nem sok hasznukra vált, hogy a föld minden nemzetével azonosultak.
Nincs szent könyvük, mint a zsidóknak, amely összekötné őket,
nincsenek közös emlékeik, sem az a másik fajta emlékezés, a közös nyelv;
szét vannak szórva a föld színén, más és más a bőrük színe, mások az
arcvonásaik, egyetlen dolog – a Titok – egyesíti őket, és fogja egyesíteni,