Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

míg világ a világ. Valamikor, a Titkon kívül, valami legendájuk is volt
(talán egy világteremtés-mítoszuk), de a felületes Főnix-emberek
elfelejtették, és csak homályos emlék maradt bennük valami büntetésről.
Valami büntetésről, szövetségről vagy valamiféle kiváltságról, mert a
változatok eltérnek egymástól, és alig sejlik ki belőlük egy isten ítélete,
amely örök életet biztosít az emberek egy csoportjának, ha tagjai
generációkon keresztül tiszteletben tartják az előírt szertartásokat.
Összegyűjtöttem az utazók értesüléseit, beszélgettem pátriárkákkal és
teológusokkal; tanúsíthatom, hogy a rítus fenntartása az egyetlen vallásos
gyakorlat, amelyet a szekta tagjai folytatnak. A Titok a rítus maga. Ez, mint
mondtam, generációról generációra öröklődik, de szokás szerint nem az
anyák tanítják meg rá gyermekeiket, sem pedig a papok; a Titokba való
bevezetés a legalantasabb személyek feladata. A Titok tanítóinak szerepét
egy-egy rabszolga, leprás vagy koldus tölti be. Gyermekek is beavathatnak
más gyermekeket. Maga a művelet egészen mindennapi, pillanatig tartó, és
leírást nem kíván. Kellékei: parafa, viasz vagy gumiarábikum. (A
liturgiában iszapról is szó van, ezt is szokták használni.) Ennek a kultusznak
nincs temploma; egy-egy rom, pince vagy pitvar szolgál áldozati helyül. A
Titok szent, mindamellett egy kissé nevetséges; a szertartás titkos és tiltott,
s a beavatottak nem beszélnek róla. Megnevezésére nincsen megfelelő szó,
de természetesen minden szó megnevezi, jobban mondva óhatatlanul céloz
rá, úgyhogy bármit mondtam beszélgetésünk során, a beavatottak
elmosolyodtak vagy feszengeni kezdtek, mert úgy érezték, hogy érintem a
Titkot. A germán irodalmakban vannak versek, melyeket a szekta tagjai
írtak, s ezek névleges tárgya a tenger vagy az alkonyat; többször hallottam,
hogy ezek a Titok jelképei. Orbis terrarum est speculum Ludi – mondja egy
apokrif mondás, amelyet Du Cange a Glossariumába is bevett. Egyes