híveket szent borzalom tart vissza az igen egyszerű rítus végrehajtásától;
mások megvetik őket, de ők vetik meg magukat a legjobban. Ezzel szemben
nagy tiszteletet élveznek azok, akik szakítanak a szokással, és közvetlen
kapcsolatba lépnek az istenséggel; ezek ennek a kapcsolatnak a
hangsúlyozására a liturgia formuláit használják fel. Így írta John of the
Rood:
Tudja meg a Kilenc Égboltozat, hogy Isten,
mint Parafa és Iszap, olyan bájos.A Főnix sok hívének barátságát szereztem meg a három kontinensen;
tudom, hogy a Titkot kezdetben jelentéktelennek, kínosnak, vulgárisnak és
(ami a legkülönösebb) hihetetlennek tartották. Nem hitték, hogy atyáik
lealacsonyodhattak efféle mesterkedéshez. És, különös módon, a Titok
mégsem veszett el az idők során; a Föld viszontagságai, a háborúk, a
népvándorlások sem akadályozták meg, hogy eljusson – iszonyú erővel –
minden hívőhöz. Van, aki habozás nélkül kijelentette, hogy vérévé vált a
Titok.
Boglár Lajos fordítása