Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

valamelyik politikai hatalmassággal, és az megvonta tőle a támogatását.
Tetszik neki a hír.
Nagy címeres ládák érkeznek; egy korsó és egy ezüst mosdótál érkezik
az asszony lakására; szövevényes mintájú damasztfüggönyök érkeznek; egy
reggel a hegygerinc felől egy poncsóba öltözött, sűrű szakállú, komor
tekintetű lovas érkezik. Ulpiano Suárez a neve, és Azevedo Bandeira
capangája, vagyis testőre. Nagyon keveset beszél, és brazilos a kiejtése.
Otálora nem tudja, hogy minek tulajdonítsa a zárkózottságát,
ellenségeskedésnek, megvetésnek vagy pusztán ostobaságnak. De azt tudja,
hogy ahhoz a tervhez, amit a fejében forgat, meg kell nyernie a barátságát.
Később belép Benjamín Otálora sorsának alakulásába egy pej ló, amely
Azevedo Bandeirát hozza dél felől, és amelynek rézveretes a szerszáma, a
nyeregtakarója pedig jaguárbőrrel van beszegve. Ez a gyönyörű ló a főnök
tekintélyének a jelképe, ezért sóvárog utána a fiú, aki odáig jut, hogy
dühödt vággyal a fényes hajú asszonyt is megkívánja. Az asszony, a
lószerszám és a pej ló annak a férfinak a tulajdona és jelvénye, akit ő el
akar pusztítani.
Ezen a ponton válik bonyolulttá és mélyül el a történet. Azevedo
Bandeira igen ügyes a fokozatos megfélemlítés művészetében, az ellenfél
igazság és tréfa keverésével, lépésről lépésre való megalázásának sátáni
műveletében; Otálora úgy határoz, hogy ezt a kétes módszert fogja
alkalmazni a maga elé tűzött nehéz feladat végrehajtásában. Elhatározza,
hogy lassan-lassan kiszorítja a helyéről Azevedo Bandeirát. A közös
veszélyek napjaiban megszerzi magának Suárez barátságát. Elmondja neki
tervét; Suárez megígéri, hogy segít neki. Később sok minden történik, de
erről igen keveset tudok. Otálora nem engedelmeskedik Bandeirának;
elfelejti, megmásítja, visszájára fordítja az utasításait. Úgy tűnik, mintha az