Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

terjedelmes névmutatók nem tévednek, Aurelianus egyszer sem említi a
másiknak a nevét számos munkájában, amelyeket Migne gyűjtött egybe
Patrológiájában. (János műveiből csak húsz szó maradt fenn.) Mindketten
ellenezték a második konstantinápolyi zsinat kiátkozó határozatait,
mindketten üldözték az ariánusokat, akik tagadták, hogy a Fiú öröktől fogva
van, mindketten azt vallották, hogy Cosmas Topographia christianája,
amely azt tanítja, hogy a Föld négyszögletes, mint a héber tabernákulum,
ortodox mű. Sajnálatos módon a földkerekség mind a négy táján viharosan
terjedt egy újabb eretnekség. Egyiptomból vagy Ázsiából eredt (mert
ellentmondó vélemények vannak, és Bousset sehogy se ad hitelt Harnack
érveinek), megfertőzte a keleti tartományokat, szentélyeket emelt
Macedóniában, Karthágóban és Treverisben. Úgy tetszett, mindenütt jelen
van; azt beszélték, hogy a britanniai egyházmegyében lefelé fordítottak
feszületeket, és hogy Caesareában egy tükröt tettek az Úr képének a
helyébe. A tükör és az obulus volt az új szakadárok jelképe.
A történelem sok néven ismeri őket (tükrösök, a mélység fiai, káiniták),
de mind közül a képmutatók név a leggyakoribb, amelyet Aurelianus adott
nekik, és amit ők kihívón el is fogadtak. Frígiában és Dardaniában is a
megtévesztők nevet kapták. Damaszkuszi János alakosoknak nevezte őket;
érdemes megjegyezni, hogy Erfjord elvetette ezt a változatot. Az
eretnekségek kutatói közt nem akad olyan, aki ne megdöbbenéssel szólna
vad szokásaikról. Sok képmutató az aszkézist vallotta; volt, aki
megcsonkította magát, mint Origenész; mások a föld alatt laktak a
csatornákban; ismét mások kivájták a szemüket, és voltak, akik (a Nitriából
való nebukadnezáriusok) „legeltek, mint az ökrök, hajukat olló sosem érte”.
A szigorú életmód és az önsanyargatás útja nemegyszer a bűnbe vezetett;
bizonyos gyülekezetek eltűrték a lopást; mások az emberölést; megint