Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

el kell követnie) a leggyalázatosabb tetteket, hogy ezek ne szennyezzék a
jövőt, és hogy siettesse Jézus királyságának eljövetelét. Más szekták
tagadták ezt a tételt, olyanok, amelyek amellett kardoskodtak, hogy a világ
történetének minden emberben be kell teljesednie. A legtöbbnek,
Püthagoraszhoz hasonlóan, különböző testi alakokat kell öltenie, mielőtt
elnyeri szabadságát; néhány állhatatlan „csupán egy emberöltő alatt is lehet
oroszlán, lehet sárkány, lehet vadkan, lehet víz és lehet fa”. Démoszthenész
arról beszél, hogy az orpheuszi misztériumokban sár által tisztultak meg a
beavatottak; az állhatatlanok éppen így a rossz által keresték a
megtisztulást. Karpokratésszal együtt úgy tartották, hogy senki sem jöhet ki
a tömlöcből, amíg meg nem fizet az utolsó fillérig (Lk 12,59), és ezzel a
bibliai idézettel szokták zavarba hozni a bűnbánókat: „én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben éljenek” (Jn 10,10). Azt is mondták, hogy sátáni
gőg, ha nem gonosz az ember... Sok és különféle mesét agyaltak ki a
képmutatók; némelyek aszkézist prédikáltak, mások szabadosságot, de
mindegyikük zűrzavart. Berenice képmutatója, Theopompus kétségbe vont
minden tanmesét, azt mondta, hogy minden ember olyan érzékszerv,
amellyel az istenség érzékeli a világot.
Aurelianus egyházmegyéjében olyan eretnekek voltak, akik azt
állították, hogy az idő nem tűri az ismétlődést, nem olyanok, akik szerint
minden cselekedet az égben is tükröződik. Ez különös körülmény volt;
Aurelianus meg is említette egy jelentésében, amit a római hatóságokhoz
küldött. A prelátus, aki kézhez kapta a jelentést, a császárné gyóntatója volt;
mindenki tudta, hogy kényes tiszte miatt nemigen nyílik módja, hogy
élvezze az elméleti teológia meghitt örömeit. A titkára – aki Pannóniai
János egykori munkatársa volt, de később szembefordult vele – nagy
hírnévnek örvendett, mert fölöttébb aprólékosan nyomozott a tévtanok után;