Homályos, bátor életében sok a fehér folt. 1868 táján ismét a Pergamino
mellett találjuk: megnősült vagy összeállt valakivel, apa lett, és egy kis
földet is szerzett. 1869-ben kinevezték a tartományi csendőrség
őrmesterének. Már jóvátette a múltat; akkoriban bizonyára boldognak hitte
magát, még ha a lelke mélyén nem is volt az. (A jövőben ott várt rá titokban
egy sorsdöntő, józan éjszaka: az az éjszaka, amelyen végre meglátta az
igazi arcát, az az éjszaka, amelyen végre meghallotta a saját nevét. Ha jól
meggondoljuk, az az éjszaka egyenlő egész életével; pontosabban, annak az
éjszakának egyetlen pillanata, egyetlen tette egyenlő vele, mert az
embernek a tettei adják a jelképét.) Minden sors, bármilyen hosszú és
tekervényes utat fut is be, valójában egyetlen pillanatból áll: abból a
pillanatból, amelyben az ember örökre megtudja, hogy kicsoda. Azt mesélik
Nagy Sándorról, hogy Akhilleusz mesés történetében látta meg majdani
hadisorsát; a svéd XII. Károly pedig Nagy Sándoréban. Tadeo Isidoro Cruz
- aki nem tudott olvasni – nem könyvből kapta meg ezt a tudást; egy
zavaros helyzetben és egy emberben ismert önmagára. Így történtek az
események:
1870 júniusának utolsó napjaiban azt a parancsot kapta, hogy fogjon le
egy bűnözőt, aki már két gyilkosság bűnével tartozott az
igazságszolgáltatásnak. Egy katonaszökevényről volt szó, aki a déli határon
harcoló Benito Machado ezredes csapatából vált ki; egy bordélyházi
tivornyázáskor megölt egy négert; egy másik dorbézoláskor pedig Rojasnak
egyik helyi hívével végzett; a jelentésben az is benne volt, hogy Laguna
Coloradából származik. Negyven évvel korábban épp ott gyűltek egybe a
felkelők, aztán a balsors a madaraknak meg ebeknek vetette oda a testüket;
onnan származott Manuel Mesa, akit később a Győzelem terén végeztek ki,
miközben peregtek a dobok, hogy elnyomják dühödt kiáltozását; onnan jött