szövevényes esetet, és felszólította őket, hogy utasítsák vissza a császár
hamis kegyeit és a méregkeverő részvényesek áldatlan szolgálatait. Azt
javasolta nekik, raboljanak önállóan, és nevezzenek ki új admirálist. Őt
választották. Inas asszony volt, álmatag tekintetű, szuvas mosolyú. Olajos,
fekete haja jobban csillogott, mint a szeme.
Higgadt parancsszavaira a hajók nekiindultak a veszélynek és a nyílt
tengernek.
A parancsnokság
Tizenhárom évnyi tervszerű kalandozás következett ezután. A flottát hat
flottilla alkotta, melyek különböző színű zászlók alatt hajóztak: piros, sárga,
zöld, fekete és lila; a vezérhajó zászlaját sárkány díszítette. A kapitányokat
így hívták: Madár és Kő, A Reggeli Víz Büntetése, A Legénység Gyöngye,
Sokhalas Hullám és Delelő Nap. A szabályzat, melyet maga a Csing özvegy
állított össze, kérlelhetetlenül szigorú volt; pontos és szűkszavú
fogalmazásmódja mellőzi azokat a lankatag szóvirágokat, melyek
nevetségessé teszik a méltóságosnak szánt kínai hivatalos stílust (alább
majd bemutatunk belőle néhány riasztó példát). Idemásolom a szabályzat
néhány szakaszát:
„Az ellenséges hajókról átrakott összes javak raktárba kerülnek, és ott
nyilvántartásba vétetnek. Az egyes kalózok által szerzett javak egyötöde
ezután kerül a tulajdonukba; a fennmaradó rész a raktárban marad. E
rendelkezés megsértéséért halálbüntetés jár.”
„Annak a kalóznak, aki külön engedély nélkül elhagyja helyét,
nyilvánosan levágatik a füle. A visszaeső bűnös halállal lakol.”