„A falvakban rabolt nőkkel való testi érintkezés a fedélzeten tilos; a
kajütre korlátozódik, és csakis a fedélzetmester engedélye mellett történhet.
E rendelet megsértése halálbüntetést von maga után.”
Foglyoktól származó beszámolók megerősítik, hogy e kalózok
menázsija főleg kétszersültből, hizlalt patkányból és főtt rizsből állt, és
hogy csatanapokon lőport kevertek az italukba. Cinkelt kártya, csalárd
kocka, a borospohár és a „fantan” táblája, a kápráztató ópiumpipa és a
lampion – ezekkel múlatták az időt. Legszívesebben egyszerre két karddal
küzdöttek. Csáklyázás előtt fokhagymalével dörzsölték be arcukat és
testüket, hogy ne fogja őket a golyó.
A legénység asszonyostul utazott, a kapitány pedig öt- vagy hatfős
háremével, amit egy-egy győzelem alkalmával általában lecserélt.
Csia Csing szól, az ifjú császár
1809 közepén császári rendeletet tettek közzé, melynek első és utolsó
szakaszát másolom ide. Stílusát többen kifogásolták:
„Nyomorult és kártékony emberek, kik sárba tiporják a kenyeret,
emberek, kik nem törődnek az adószedők és az árvák jajkiáltásaival,
emberek, kiknek alsóruhájába főnixmadár és sárkány van hímezve,
emberek, kik tagadják a nyomtatott könyvek igazságát, emberek, kik
hagyják, hogy könnyük csorduljon, amikor tekintetüket Észak felé fordítják
- megzavarják folyóink sorsát, aláássák tengereink ősi bizalmát. Hitvány
roncshajóikon éjjel-nappal szembeszállnak a viharral. Nem nemes cél
vezéreli őket: a hajósnak nem igaz barátai, sosem is voltak azok. Ahelyett,
hogy a segítségére sietnének, ádázul megtámadják, és a romlásba, a testi