fosztogatás nyomorú könnyei és gyásza távolról bár, de tudomására jutott
Csia Csingnek, az Ég Gyermekének. Némely történészek állítása szerint
kevésbé fájt neki, mint büntető hadjáratának kudarca. Annyi bizonyos, hogy
indított még egyet, rettentő számú lobogóval, tengerésszel, katonával,
ellátmánnyal, hadifelszereléssel, jóssal és asztrológussal. A parancsnoki
tisztség ezúttal Ting Kuejnek jutott. A súlyos hajótömeg felhajózott a Csu
Csiang deltájába, és elzárta a kalózflotta útját. Az özvegy felkészült a
csatára. Tudta, hogy nehéz lesz, nagyon nehéz, szinte reménytelen; a
fosztogatás és mulatozás éjszakái-hónapjai ellankasztották embereit. A
csata csak nem kezdődött. A nap sietség nélkül kelt és nyugodott a reszkető
ágyúk fölött. Emberek és fegyverek virrasztottak. A delek hatalmasabbak
voltak, a szieszták végtelenek.
A sárkány és a nőstény róka
A császári flotta hajóiból azonban minden alkonyatkor könnyű
sárkányrajok emelkedtek fel lustán, majd finoman a vízre és az ellenséges
fedélzetekre ereszkedtek. Pehelykönnyű, papírból és nádból készült
szerkezetek, papírsárkányok voltak, és ezüstös vagy vörös felszínükön
ugyanazok az írásjelek ismétlődtek. Az özvegy aggódva figyelte a
rendszeres légköri tüneményeket, és egy sárkány lassú és homályos
tanmeséjét olvasta ki belőlük, aki újra meg újra pártfogásába vett egy
nőstény rókát, annak hálátlansága és megannyi gaztette ellenére. A hold
elfogyott az égen, s a papír- és nádfigurák minden este ugyanazt a történetet
ismételték, alig észrevehető változtatásokkal. Az özvegy tépelődött. Mire a
hold megtelt az égbolton és a vöröses víztükrön, a történet, úgy tűnt, lassan