véget ér. Senki sem tudta megjósolni, a legteljesebb bocsánat vagy a
legsúlyosabb büntetés jut-e a nőstény rókának, de az elkerülhetetlen vég
egyre közeledett. Az özvegy azonban megfejtette. Két kardját a vízbe
vetette, csónakba térdelt, és megparancsolta, hogy evezzenek vele a császári
főhajóhoz.
Alkonyodott; az égboltot sárkányok lepték el, ez alkalommal sárgák. Az
özvegy egy mondatot mormolt: „A nőstény róka a sárkány szárnyát keresi”
- szólt, ahogy a fedélzetre lépett.
Az apoteózis
A krónikások beszámolnak róla, hogy a nőstény róka bocsánatot nyert, és
lassú öregségét az ópiumcsempészetnek szentelte. Már nem volt többé az
özvegy; felvett egy nevet, mely lefordítva így hangzik: Az Igaz Tanítás
Fénye.
„Attól a naptól fogva (írja egy történész) a hajók újra békében úsztak. A
négy tenger és a megszámlálhatatlanul sok folyó áldott és biztonságos
útjain.
A földművesek eladhatták a kardokat, és ökröket vásárolhattak földjeik
megműveléséhez. Áldozatokat ajánlottak fel, és imádkoztak a
hegycsúcsokon, és naphosszat a paravánok mögött énekelve ünnepeltek.”
Gajdos Zsuzsanna fordítása