Bill Harrigan,
az érdek nélküli gyilkos
Mindenekelőtt egy kép: Arizona földje, Arizona és Új-Mexikó, az aranyáról
és ezüstjéről híres föld, a szédítő, éteri föld, a roppant fennsík és a törékeny
színek földje, ahol fehéren ragyognak a madarak lecsupaszította
csontvázak. És ezen a földön egy másik kép: Billy the Kid: lovas, aki úgy ül
a nyeregben, mint a cövek, a fiú, akinek éles pisztolylövései feldúlják a
sivatag nyugalmát, aki láthatatlan golyókat lövöldöz, amik messziről ölnek,
mint a rontás.
A telérek erezte, kopár és csillogó sivatag. A gyerekember, akinek
huszonegy éves korában, amikor meghalt, huszonegy ember halála száradt a
lelkén – „nem számolva a mexikóiakat”.
A lárvaállapot
1859 körül, New York egyik föld alatti nyomortanyáján megszületett a
későbbi rettegett és dicsőséges Billy the Kid. Azt mondják, egy elgyötört ír
hasból jött a világra, de négerek között nőtt fel. Abban a testszagú és
gyapjas hajú zűrzavarban a szeplők és a vörös tincsek kiváltságot
jelentettek a számára. Gőgös fehér ember volt; göthös, szilaj és trágár.
Tizenkét évesen beállt a Swamp Angels (Mocsár Angyalai), csatornákban
működő félistenek bandájába. Égett ködszagú estéken kibújtak a bűzös