Kocuké-no-szuké,
az otromba ceremóniamester
E fejezet alávaló hőse az otromba ceremóniamester, Kocuké-no-szuké, e
veszedelmes tisztviselő, aki az Akó Torony urának romlását és pusztulását
okozta, s nem akart nemesemberhez illőn véget vetni az életének, midőn a
jogos bosszú utolérte. Olyan férfi ő, ki méltán megérdemli minden férfi
háláját, mert sokakban felébresztette a hűség nemes érzését: sötét, de
szükséges ürügyet szolgáltatott egy halhatatlan vállalkozáshoz. Számtalan
regény, monográfia, doktori értekezés és opera örökíti meg az esetet – s
akkor még nem is beszéltünk a porcelán-, lápiszlazuli és lakkfa
ömlengésekről. Még az állhatatlan celluloidszalag is meghódolt, hiszen a
Negyvenkét kapitány tanulságos története a japán filmművészet
leggyakoribb ihletforrása. A szenvedélyes és részletező méltatás – bárki
beláthatja – több mint jogos, egyenesen törvényszerű.
A. B. Mitford elbeszélését követem, mely mellőzi a couleur locale
folytonos kitérőit, s inkább a dicső eseményekre igyekszik összpontosítani.
Az „orientalizmus”-nak eme örvendetes hiánya arra enged következtetni,
hogy eredeti japán változatról van szó.