Az alvó arcába taposott, és megköpdöste. Amikor a kémek hírét vitték e
tétlenségnek, Kocuké-no-szuké fellélegzett.
Ám a történet nem ér véget ezzel. A tanácsos elűzte feleségét és
legkisebb gyermekét, és az egyik bordélyban szeretőt vásárolt magának; e
nevezetes gaztett megörvendeztette az ellenséget, és végképp elaltatta
gyanúját: elbocsátotta testőrei felét.
Az 1703-as év szörnyű telének egyik éjszakáján a negyvenkét kapitány
összegyűlt egy Jedo-környéki elhagyatott kertben, egy híd és a kártyagyár
szomszédságában. Uruk zászlaja alatt vonultak. A támadás megindítása
előtt tudatták a környék lakóival, hogy szándékuk nem aljas: igaz ügyért
indítanak hadműveletet.
A forradás
Két csapat fogta ostrom alá Kira Kocuké-no-szuké palotáját. Az elsőt,
amelyik a homlokzat felől a főkaput támadta, a tanácsos vezette; a másikat
idősebbik fia, aki akkor töltötte volna be a tizenhatot, és aki meghalt azon
az éjjelen. A történelem feljegyezte e ragyogó rémálom részleteit: a
kötélhágcsókon való veszélyes és himbálózó leereszkedést, a harci dob
pergését, a védők fejvesztett kapkodását, az íjászokat a tetőn, állásaikban, a
nyilak egyenes röptét a létfontosságú szervek felé, a porcelánra freccsenő
vért, az égő, azután jeges halált; a halál illetlenségét és zűrzavarát. Kilenc
kapitány meghalt; a védők sem voltak kevésbé bátrak, nem akarták megadni
magukat. Nem sokkal éjfél után minden ellenállás megtört.
Kira Kocuké-no-szuké, e nemes cselekedetek galád kiváltója nem
mutatkozott. Átkutatták érte a feldúlt palota minden zegét-zugát, s már le is